Roberto Baggio

1968 február 18.-án született a Vicenzától északra található Caldagno-ban. Ő is a football szerelmese lett. Nem igazán törődött a tanulással, inkább motorozgatott, vagy focizott. Apukája gyakran elvitte a város széli pályára, ahol késő estig rúgta a bőrt. A pályafutását szülőfalujában Caldognóban kezdte meg kilenc évesen.

Baggiot 30 ezer forintnak megfelelő 500 ezer líráért vette meg Paolo Rossi hajdani klubbja!

1984-ben meghívták a 16 éven aluliak ifi válogatottjába is.

A 84/85-ös évad szerencsésen alakult Roby számára, 29 bajnoki meccsen 12 gólt szerzett, és a kupában 5 meccsen 2 gólig jutott.

1985 májusában Firenzébe költözött. 17 évesen a Fiorentina játékosa lett, de első évében mindössze 5 kupamérkőzést játszott, szerepléseit újra és újra kiújuló térdsérülése is hátráltatta.

1987 szeptemberében mutatkozott be a Serie A-ban, a Sampdoria ellen.

Igazán a 87/88-as szezonban robbant be a köztudatba, mikor 30 Serie A meccsen 15 gólt ért el, és a kupában is 9-szer talált be, amihez 10-szer kellett pályára lépnie.

1988 novemberében következett Rómában be, ami minden játékos álma, meghívták a válogatottba.

1990-ben az UEFA-kupa döntőjébe vezette a firenzei violákat.

Nyáron a nagy rivális Juventus szerződtette a viola-drukkerek kedvencét.

Mielőtt bemutatkozott volna új csapatában, meghívót kapott a világbajnokságra készülő Squadra Azzurrába!

1990-ben a VB Itáliában volt, és mindenki az olasz csapatot tartotta esélyesnek, azonban nehezen idult be a gépezet. Az olaszok első mérkőzését június 9.-én Rómában rendezték, Baggio nem lépett a pályára.

A kieséses szakasz első körében Olaszország az egyszeres világbajnok Uruguayval viaskodott a továbbjutásért, itt Baggio is a pályára léphetett is gólt is rúgott! Érdekesség, hogy a mérkőzésen hat Internazionale játékos lépett pályára.

A negyeddöntőben az olasz válogatott szintén nem kapott gólt.

Az azzurrik megállíthatatlannak tűntek, a védelem csúcsformában volt, 450 perce egyetlen gólt sem kaptak a világbajnokságon, ami nem is csoda, hiszen olyan játékosok alkották, mint Baresi, Bergomi, Maldini, vagy Luigi De Agostini! A középpályán sem volt gond, Fernando De Napoli, Giuseppe Giannini, Donadoni, Nicola Berti és Carlo Ancelotti a torna egészén világklasszis teljesítményt nyújtott! A csatársorban pedig ott volt a torna későbbi gólkirálya, Schila’, és Roby, a szemtelenül fiatal, kimagasló tehetség is! A vb zászlaja tehát az olaszoknak állt, minden olasz bízott a győzelmükben!

Az argentinok ellen Baggio a kispadon találta magát!

Harmadik helyet megszerezték Anglia ellen.

1989. július első napján feleségül vette gyerekkori szerelmét, Andreina Fabbrit, akit tizenöt éves korában ismert meg! 1990. december 2-án megszületett első gyermekük, Valentina. Egy olasz magazin 320 millió lírát ajánlott az újszülött első fényképeinek közlési jogáért. Alig fél évvel később a vicenzai kórházban új, ultramodern részleg nyílt Roberto Baggio pénzügyi támogatásának köszönhetően, aki a kis Valentina fényképeiért kapott összeget ajánlotta fel.

Első szezonja a Juventusban igencsak emlékezetesre sikeredett, 27 találatig jutott, egyből belopta magát a rekorbdajnok szurkolóinak szívébe! 1990-ben remek idényének köszönhetően már a torinoi zebrák játékosaként megkapta a legtehetségesebb európai játékosnak járó Bravo-díjat. Az 1992/93-as szezonban 27 bajnokin 21 gólt ért el, ráadásul a Juventus újra elnyerte az Uefa-kupát, immár Robyval a csapatban. A következő évadban elnyerte az európai aranycipőt, amelyet az Európában játszó legtöbb gólt elérő játékos érdemel ki! 1993-ban a világ legjobb játékosa a Fifa és a World soccer, Európa legjobbja a France Football, a Marca, az el Paiís, sőt a Nemzeti Sport  értékelése szerint is! 1994-ben századik gólját lőtte a Campionatóban, a Genoa ellen.

1994 júniusában pedig megszületett második gyermeke, Mattia.

Boldogan utazik az USA-ba, ahol a tizenötödik labdarúgó világbajnokságot rendezték.

Az első meccsen az Írek ellen sem neki, sem a csapatnak nem ment a játék, ennek eredménye egy kiábrándító vereség 1-0-ra.

A második meccsen egy minimális győzelem Norvégia felett.

Aztán mindenképp nyerni kellett volna Mexikó ellen az utolsó csoportmeccsen, de nem sikerült.

Itália végül bejutott a legjobb tizenhat közé, ahol Nigériával meccselt.

A következő körben Spanyolország legjobbjaival mérkőzhettek Sacchi fiai.

Az elődöntőben Bulgária várt Itáliára.

Bejutottak a döntőbe, ám ennek nagy ára volt! Baggio megsérült. Olaszország elvesztette a döntőt.

VB-ről sérülten érkezett haza, így sokat kihagyott, és egy ifjú tehetség kapott lehetőséget helyette. Egy bizonyos Alex Del Piero. Sokak szerint Alex volt a távozásának oka, mikor aláírt a kor egyik legjobb csapatához, az Ac Milanhoz.

1997-ben meg nem értett zseniként távozott, és Bologna felé vette az irányt.

A franciaországi vb-re meghívást kapott.

Az első mérkőzésen Chile ellen a kezdőbe jelőlte Cesare Maldini, Bobo Vieri ékpárjaként játszott.

Következett Kamerun, Roby most is kezdett, 3-0-ra nyert Olaszország.

Norvégiát is egy sovány egy gólos meccsen gyűrték le Bobo korai góljával Marseillesben, ezen a mérkőzésen ne kapott lehetőséget Baggio.

Jöhettek a házigazdák a franciák.

Sorrendben a harmadik Világbajnokságon bukott el Itália 11-esekkel.

A VB után az Internazionale szerződtette.

Az Inter a nyolcadik helyen végzett a bajnokságban.

A következő szezontól a nagy dirrel-dúrral érkező mindig elegáns Marcello Lippi vette át a gárda edzői pozícióját.

Lippi szinte mindig a kispadra ültette az egyébként bombaformában lévő legendás csatárt

Roberto is otthonára lelt volna, ha nincs Lippi, és nincs az a bizonyos 2000-ben lejáró szerződése. Lippi hatott Morattira, és nem hosszabbították meg Roby kontraktusát. Később azonban a sors „igazságot szolgáltatott”, Lippinek is menni kellett. Az Interben sérülések nehezítették a dolgát, ám a végén ismét kezdő lett, és utolsó 5 találkozóján 4 gólt jegyzett, beleértve a Parma elleni kettőt is, az utolsó meccsén kék-fekete mezben.

2000 szeptemberében megvette a Brescia, és Mazzone mester irányításával újra szárnyakat kapott.

Minden adott volt, hogy ismét tagja legyen a VB-csapatnak, ám megsérült, és azt jósolták, hogy nem épül fel a VB-re. Csodával határos módon felépült, és az utolsó fordulóban két gólt lőtt a Fiorentnának. Azonban most sem volt szerencséje a kapitánnyal, Giovanni Trapattoni a sajtó, Olaszország, és a világ akarata ellenére sem hívta meg a keretbe.

A 2002-2003-as szezonban is kimagaslóan játszott, a liga legszebb góljait szerezte, és még annál is csodásabb assistokat mutathatott fel.

2004. április 28. Olaszország-Spanyolország barátságos mérkőzés Genovában. Roby öt év után húzhatta magára újfent a címeres mezt! Roberto Baggio utolsó fellépése.

Ő kapta a 10-es mezt és a legendás csapatkapitányi karszalagot.

Roberto Baggiot az olasz szövetség örökös válogatott címére terjesztették elő.

Roberto egészen a 2003-2004-es szezonig játszott, és túlzás nélkül mondható: a csúcson hagyta abba! Sohasem volt Olaszországnak ilyen kimagasló képességű labdarúgója, egyike azon igen szűk körnek, akik 200 Serie A gól fölött járnak, az utolsó itáliai aranylabdás!    Profi pályafutása után egy évig a külvilágtól visszavonultan családjával töltött, majd 2005 szeptemberében visszatért Milanóba. Az Internazionale alkalmazásában áll, sokan látják benne leendő nagyra hívatott edzőnket.